2016-ban második gyermekként született a nagyszerű kisfiúnk. Meglehetősen döcögősen indult vele az élet. Dévény torna, hipotónia, alvási apnoék, reflux, szopási nehézségek. 1 éves kora körül összeszaporodtak a fura dolgok. Nem mutogatott, nem értette, amikor mi mutattunk, szinte csak sikongatott. Kommunikációban nulla volt. Furán csípett/csíp fel dolgokat. Ételt egyáltalán nem rakott a szájába. Mai napig elutasítja a poharat. Játékokat csak forgatta vagy eldobta. Örömében repdesett, kézzel lábbal, de annyira, hogy már alig kapott levegőt.
Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon jól megy az angol. 15 évet éltem angol nyelvterületen, ott szereztem első diplomámat, így a tudományos szakfolyóiratokban is jól elboldogulok. Gyorsan rá kellett jönnöm, hogy a magyar nyelvű internettartalmak messze elmaradnak az angol oldalakéhoz képest. Így az angol oldalakhoz fordultam. Megcsináltam az M-CHAT kérdőívet, amelyben magas rizikó jött ki az autizmusra (ez már 16 hónapos kortól igen nagy pontossággal kimutatja). Megcsináltam az ehhez kapcsolódó orvosi kérdőívet, amely még részletesebben boncolgatja minden egyes kérdést, folyamatábrák segítségével. Ezzel sem javult a pontszámunk.
