Ebéd utáni babaalvás alatt nekiláttam az első szenzoros szőnyeg darabnak.
Elővettem az olcsó boltban vásárolt üvegkavicsokat. Kibontottam. Tök gáz. 1/3-a üvegkavics, a többi szúrós oldalú erre a célra nem használható műanyag óriás gyémánt utánzat, csak a teteje nézett ki kavicsnak.
A tányéralátétre azért kiraktam azt a kavicsot, ami volt. Legalább meglesz a fele - gondoltam. Bedugom a ragasztópisztolyt, amelyet délelőtt a szekrény hátuljából túrtam elő. És ekkor, lám, világosság pattant a fejembe, hogy ja, ma van az áramszünet. Épület elől, hátul hangos a generátorok zúgásától (bolt, jégkoripálya, bank mindenhol). Okszi, kihúztam, félretettem. Majd holnap. Az estét már nem merem bevállalni, még magamat is odaragasztanám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
