Kicsi a bors, de erős...

Ma ismét babaklubban voltunk. Bárcsak kétszer egy héten lenne! A baba nem csak ment, de fel is állt önállóan. Szerintem kezd leesni neki, hogy ott is megpróbálhatja azt, ami már megy otthon. Már beszokott.

Mindig van és ma is volt alagút és volt gyerek, aki be is mászott. A gyerekemet ismét begyömöszöltem az alagútba, amikor lecsendesedett a hely. Máskor is próbáltuk és semmi. Ma 2x betuszkoltam, utána 2x magától is bement. Nagyon boldog voltam. Végre mert átmenni rajta.

Ma volt vagy három új anyuka. Persze az egyik az én gyerekemet kérdezte, hogy hány hónapos. Múlt héten is volt egy új anyuka, megint csak az enyémet. Ebből látszik, hogy a gyakorló babás anyukák ösztönei mennyire jól működnek. Az enyémnél nem tudják behatárolni, hogy mennyi idős is. Kevesebbet produkál, mint a korosztálya, de nagyobb is, ugyanakkor meg nem túl nagy ahhoz, hogy túl gyanús legyen.

Kedvenc pillanatom az volt, amikor az egyik már nagyon is ismerős anyukával ott ülünk. Gyerekem ott volt köztünk. Egyszer csak el kezdi lehúzni magáról a zoknit (kissé túl meleg van bent) és odaadta az anyukának. Majd jött a másik zokni. Aranyos volt. Igen, persze ott lenne a kérdés, hogy miért nem nekem adta. Na, hát ezt is tünetnek mondanám.

Összességében sokat változott a gyerekekkel a viszonya. Megszokta, hogy vannak. Megszokta, hogy időnként odaérnek hozzá vagy csak néhány gyerek ér hozzá és azok rendszeresen. Ha nem tetszik neki, akkor vagy arrébb megy vagy tolja előre a kezét, hogy hagyják abba. Ez utóbbi is kommunikáció. Sokat nézi, hogy mit csinálnak. Ma olyat csinált, amit még soha. Egy új anyuka ott ült, beszélt a gyerekkönyvtárossal, akit már ismerünk és fürkészte az anyuka arcát, aki valami miatt másik oldalra is nézett. A babám pedig akkor arrébb helyezkedett és mindenáron meg akarta nézni az arcát. Azt hiszem, hogy végre érdeklődött vagy tanulmányozni akart egy arcot. Lehet, hogy ez jó jel?

Kb 1 órát voltunk ott és sokat változott valahogy az, ahogyan figyel (bár lehet, hogy jön a foga és a fájdalom vagy kényelmetlenség miatt éberebb). 3x hallgatott a nevére. Kb. 2 másodperc kellett hozzá, de határozottan hallgatott és nem is mellettem volt. Ilyen még nem volt, főleg ennyi inger mellett. Húha! Határozottan többször figyelt rám közben. Máskor megy-megy a feje után vagy leül egy játékhoz (autó vagy traktor) és csak forgatja egy ideig. Rá se bagózik anyura. Most meg nagyon gyakran elkaptam a tekintetét, kukucsoztunk a köztünk lévő anyukák mögül, mert messzebb volt a gyerekem. Kb. 3 méterre akár, és ez nagyon jól működött, távolabb már ritkábban, de ezt óriási előrehaladásnak érzem.

A játékokat kevésbé dobálta csak úgy el és nem ment azonnal egy autót vagy traktort forgatni. Amikor forgatott az sem tartott túl soká. Be is avatkoztam. A szivacskockákon nyitható textil ajtók és ablakok vannak. Leállítottam a forgatást és kérdeztem tőle, hogy mi van az ajtó mögött stb. Látszólag nem érdekelte, de közben felnézett (na, nem rám) a környezetére és 2-3 ilyen próbálkozás után más után nézett.

Nagyon megtetszett neki a hintaló. Többször mentem vissza vele a gyerekkönyvtárba, hogy szokja a környezetet, amikor nincsenek ott a sok kicsi. Ilyenkor ismerkedtünk az ottani játékokkal (amiket mindig forgatott - ahh!) meg a hintalóval is. Gyenge lehet a törzse, mármint a babánknak, mert nem tudott megülni rajta. Sokkal kisebbek is megülik, ő sajna csúszik ide-oda. Akár újszülött korában, akkor is ide-oda csúszott. Ma látta, hogy egy fejjel kisebb kislány, simán ült, sőt mászott fel, le. Na ő is akarta a lovat aztán. Persze a lovon az első számú érdekesség a fogantyú, amit forgatni lehet, de legalább már próbálja hajtani magát. Még jó, hogy jön a karácsonyi leárazások és be lehet vásárolni ilyen játékokat.

Nagyon biztató volt a mai tapasztalat. Kb. 8 napja csináljuk a benne lévő terápiát. Messze nem tökéletesen, de kínozzuk magunkat, hogy egyre jobbak legyünk benne és a lényeg, hogy van pozitív változás. Sokkal több szemkontaktus van. A kommunikációja (testbeszédben) is kezd kicsírázni (még nem tudom azt írni, hogy kialakulni, de már a kis csírája felütötte a fejét, az biztos).

Annyit azért tanultam már végre, hogy amikor pl. a reggelimet ettem bent a szobában, akkor már nem fotelbe huppantam bele, hanem lecsúsztam a szőnyegre hozzá, magam felé fordítottam és mivel könyvet lapozott (nem ugyanaz, mint a nézés), mutattam dolgokra és mondtam, hogy mik azok (két falat közben). Bekapcsolódtam abban, amit csinált, majd ő is mutogatni kezdett és mondtam neki, hogy mire mutat. Majd kezdtem bevezetni a következő házimat, hogy felváltva mondom. Ő mutat pl. egy kutyára, akkor mondom, hogy kutya. Utána gyorsan én mutatok és azt mondom, amit én mutatok, még ha ő közben mutat. Utána már jöhet az, amit ő mutat stb. Oké, ezt a feladat kb. 1 vagy 2 fejezettel arrébb van, de már nem bírtam ki, hogy a tartalomjegyzékből ki ne keressem a könyvre vonatkozó javaslatot, mert sokat szokott lapozni és eddig még nem sokra reagált, csak végre el kezdte a napokban a mutogatást, ami a korosztályára jellemző és mi pedig mondjuk hangosan, hogy mire mutat.

Ma műanyag tekebábuval nem akart dobverőzni, úgy látszik, hogy kipróbálta, de még sem volt olyan oltári buli neki, hogy valamit a kezében fog, miközben, ha az ő keze csattan oda a műanyag doboznak az szenzorosan mennyivel nagyobb élmény. Mászni is nagyon cukin mászik. Mindenki ezt mondja, beleértve a gyógypedagógus gárdát is, aki nézte őt pénteken. Szereti csattintani a tenyerét. Ami fura, mert ugyanakkor nagyon érzékeny is, mintha túl érzékeny lenne, de akkor meg miért szereti, hogy csattanjon. Ezt még nem értem.Jó lenne tudni, mert az nagyon hasznos lenne a fejlesztésében.

Most olvastam egy tanulmányt, amiben az állt, hogy a szülőnek kell kb. 8-9 hét, hogy elsajátítsa a korai start denver programot heti egy denveres terapeutával eltöltött alkalommal. Mi még csak egy hete csináljuk, így biztató, hogy menni fog ez csak kitartás kell hozzá.