Kicsi a bors, de erős...

Vissza kellett néznem, hogy legutóbb januárban írtam bejegyzést. Azóta kétszer ültem le és nyitottam vázlatot.

Hatalmasat változott a világ január óta. A Denverrel megfeneklettünk, pontosabban nem, mert az alapjait, azt, amit egész napos mentalitásnak, vagy nevelési szempontnak mondhatunk, azt megtartottuk. Egyébként a másik két módszer is ezt mondja, tehát ez egy alap.

1) A gyerekhez leülök, akkor próbálok szemben lenni vele.

2) Ha nem vesz tudomást rólam (pl. mert a szenzoros élmény jobb), akkor csatlakozok hozzá. Nem próbálom a nevén szólongatni (nem tudom felvenni a verseny a kezéről lecsöpögő habfürdős víz csillogó látványával), hanem ebben az esetben én is beledugom a kezem a vízbe és a keze mellett engedem, hogy szépen lefolyjon a hab a kezemről.

3) Ha kezdi unni a játékát, akkor elpakolunk, mielőtt újba kezdenénk (kevesebb figyelemelterelési lehetőség, fontos, hogy egyszerre egy típusú játék legyen kint)

Rendben, tehát ezek azért szépen megmaradtak. Fejlődött az is, hogy alap, hogy a gyerekem máshogy gondolkodik, máshogy működik az agya.

Most jön a krumplis rész. Összességében, visszatekintve a gyermekem 2 éves eddigi pályafutására, úgy tűnik, hogy ő az egy-zsák-krumpli-vagyok-nak született. Komolyan. Első évben Dévény, minden mozgásfajtát úgy kellett megtanítani neki. Sluszz-kész-ez-van. Második év további mozgásfejlesztés, játékterápia. Alap babajátékok használatát úgy kellett megtanulnia, szakemberrel. Csúcs! Közben meg érti, hogy mit mondunk, otthon megtanítottuk instrukciókra reagálni, tehát érti, ért.

Beszélni nem beszél, babajeleket képtelen megtanulni (1 kivételével, amelyik 2 hetente metamorfózison megy keresztül és nagy nehezen sikerül kb. megtartani még felismerhető formában).

Ez az a gyerek, aki eltévesztette, hogy embernek született, ő egy zsák krumplinak vagy lehetne szebb példát, egy szál virágnak született, csak éppen ez nem ideális egy emberi testében.

A gyerekem megtanult (segítséggel) járni, futkározni (kicsi furán csinálja, de csinálja és élvezi). Viszont a beszéddel (is) érdekesen jártunk. Márciusban mondta, hogy ba és ma. Nagy nehezen ismét előkerítettük az apu-t. Először apa később meg apu-t. Ez így szépen is néz ki. Szakorvosoknál, ped. szakszolgálatnál is kérdés, mit mond a gyerek.. hát ezeket. Nagyszerű, nincs semmivel elkésve, van olyan gyerek, aki 3 évesen kezd el beszélni. Tényleg?!?! Szerintem ez olyan jó lesz, mint a "lusta" a gyerek kifejezés, ami Dévény Anna óta szerencsére már a nincs-olyan-mint-lusta-baba lett. Tehát vissza a szókincsre. Rutin kérdések, rutin válasz. Persze mond "szavakat". Amit nem fognak fel a szakemberek, hogy hahó! ezeket a gyerekem_használja_kommunikációra_azaz_nem_érti_hogy_jelent_az_ő_beszéde. Lehet, hogy érti, hogy apu, de amikor ő mondja, hogy apu, nem érti, hogy apura mondja. Így értem a zsák krumplit. Történhetnek velem a dolgok, de én nem arra vagyok berendezkedve, hogy tegyek is valamit (legyen az mozgás, mászás, felállás, járás és beszéd).

A sikongatása utánzásából sikerült másodjára is visszahozni a "szegényes gagyogás" világába. Kutatok a neten, szerencse, hogy angolul van olyan logopédus (speech therapist), aki legalább egy marketing tanfolyamot vett és sok hasznos ingyenes infót rak fel az oldalára (persze, hogy a fizetőset is megvegye az ember, de ez is sokkal, de sokkal több, mint, amit magyarul megtud egy szülő az interneten).

Babajelbeszéddel is próbálkozunk, nem megy, nem tud utánozni, nem érti a gesztusokat, pl azt sem, hogy ha anyu mutat valahova, akkor ne anyu ujját vagy az ujja körülre nézzünk, hanem egy vonalba. Ez ugye genetikailag kódolt tudás lenne. Nem itt az egy-zsák-krumpli világában.

Végül hatalmas áttörés. Nem magamtól, nem magától. Azt most már tudjuk, hogy nem jön el a pillanat, amikor majd magától csak úgy behozza a lemaradását. Egyelőre mindent tanítani kell neki.

Vissza a hatalmas áttörésre. A P.E.C.S.-ről márciusra már sokat olvastam. Ez egy alternatív kommunikációs módszer. Olyan, mint egy internetes webáruház, csak ezt papiron csinálja az ember. Van egy kép vagy rajz, ami a gyerek pl. legkedvesebb játéka. A képet odaadja anyunak vagy apunak és cserébe, jutalomként, ösztönzésként megkapja azt a játékot. Ez az alapja, de szakember tudja jól betanítani, mert van egy apró, de nagyon fontos lépés, amit ő tud és ettől működik a rendszer.

A P.E.C.S.-re a magyar google-ban rémálom rákeresni. Állandóan Pécs-et adja ki. Csodás, amikor a szülő szakembert próbál találni. Pesttel nem volt szerencsénk. Vadaskertben oktatják, de a Dél-Alföld nem a körzetük, csak autizmus diagnózis után mehetnénk hozzájuk, csoportos, 2.500 ft/ alkalom és még hozzájön kb. 10.000+ benzin, autópálya díj, 2-3 óra fel és leutazás gyerekkel. Jónak hangzik?! Tehát vissza az internetre, tovább keresgélni. Nagyon-nagyon véletlenül, nem is tudom milyen kulcsszavakkal rákeresve végre kiadott egy szakembert, aki foglalkozik a  PECS betanításával, nemcsak gyógypedagógus, de logopédus is és folyamatosan továbbképzi magát. 25 kilométerre hozzánk, tehát kész főnyereményt.

Röviden a továbbiakat:

márciusban elkezdtük. 3 héttel később nem nagyon akarta használni, viszont beindult a beszéd. Először néhány hanggal bővültek  szókezdemény próbálkozások, majd 3 hétre rá több mint 100 szót mondott magától. Egyszavas mondatokban beszél, de tudd kérdésre válaszolni, élményt megosztani. És ez az a gyerek volt, aki nem tudta felfogni, hogy a baba egy babát jelent, amikor ő mondja, az apa aput, amikor ő mondja. Egy zsák krumpli. Megérti, amit mondanak neki (a korosztályának megfelelően, meg a tárgyérdeklődésének megfelelően), de nem beszél.

Egy zsák krumpli nem jár, nem beszél. Ezzel a beállítódással született, de most már jár. Most már beszél. Hajrá anya!

Még nagyon sok fejlesztésre lesz szüksége, de ez óriási és ez még a kritikus időn belül történt meg. Még most sokkal sokkal könnyebb dolgunk volt, mint majd 3 év múlva, amikor már 5 éves lesz.

Az állami korai fejlesztés is határozottan sokat segített és nagyon jó volt, de nem értem miért kell kiharcolni? Miért marad el a foglalkozások fele a korai fejlesztésben a szakember továbbképzése miatt, miért rugalmatlan a rendszer, miért nem lehet pl. a PECS-hez hozzájutni államilag? Még vannak ilyen fejtörők.