Kicsi a bors, de erős...

Ma megvolt a baba hallásvizsgálata. Fárasztó volt. (és itt most üres tekintettel merengek ki a fejemből, igen fárasztó volt).

Baba előző este 6-kor vacsorázott, utána este 8-kor ivott.

Reggel 7.15 megérkeztünk a klinikára. 3 hátizsákkal, telefonos utasításban közölték, hogy hozzon anyuka is bentfekvésre felszerelést (papucs, hálóruha, stb.), mert ha nem jöhetünk haza délután, akkor bent kell aludni. Ehhez jött még a baba tápszer, tápszer sűrítő, cumisüveg, babaétel stb. csomagja. Millió dolog. 3 hátizsák.

Először 2 papírt aláírni kint a folyosón. Másfél oldal pipázgatós rublikák.

Első kivizsgálás. Fül-orr-gégész megnézi fülét, tölcsérrel, fénnyel. Közben fogja a fejét így-úgy. Nem jó, így fogja. Megint fogja, de nem úgy. Közben gyerek rugdossa az orvost. Fogja le a lábát (gondolom én, hogy mivel). Minden erőmmel fogom a fejét, úgy, ahogy éppen kell. Közben, hogy dugjam be a lábát a két lábom közé. Kellene egy harmadik kéz, sőt  negyedik. Oké, megint kiszabadult a lába. Doktornő türelmetlen, poros lett a fekete nadrágja (ja, de nincs rajta a jó kis fehér köpeny, lehet, hogy érdemes lenne neki felvenni). Közben, két kézzel fogom a gyereket, átölelve, hogy ne mozogjon, két kézzel a fejét, és próbálom kitalálni, hogy most akkor közben, hogy dugjam a két lábam közé a lábait. Végül sikerül kiagyalni, hát persze, én is összekulcsolom a lábam, úgy már megy. Eközben, igen még van még több eközben. Asszisztens kérdez, vallat. Magamban (ami még szabadon maradt agyi kapacitásommal) azon agyalok, hogy ott van a papíron, miért zsonglörködtem kint a folyosón három hátizsák és egy babával a kitöltéssel, ha meg sem nézik. Persze kifejeltünk valamit. Ja, nem mondták, hogy refluxa van. Hát nem, ott van a papíron, gyerek üvöltése közben, doktornő utasításai közben, hogyan fogjunk le egy gyereket szakszerűen gyorstalpaló tanfolyam közben, hát igen, becsúszik egy ilyen malőr, hogy van-e betegsége. Hát nincs. Igen, de akkor miért nem mondták azt, hogy nincs betegsége, ha most azt mondják, hogy refluxos. Hm, jó kérdés. Talán, mert a refluxra sohasem gondoltunk betegségként. Igen, vagy bno kódja, most úgy utólag, de mivel eddig még gyógyszert nem kapott rá, mert valószínűleg tejfehérje allergia okozza, vagy lehet, hogy mégsem, akkor mi van. A csendes reflux most betegségnek számít vagy sem... Hát ilyen kérdések akkor ott meg sem fordultak bennem, csak tudat alatt fénysebességgel száguldottak végig az agyamon.

Oké, ki lettünk küldve a folyosóra, várni az altató orvost. Végre egy megnyugtató mosoly! Hú, erre szükségem volt. Ismét vizsgálat. Baba  most kifejezetten jól tűri (önmagához képest). Már megint sír a sztetoszkóp miatt, de legalább még nem őrjöng. Oké, ismét 3 papírt aláírni. Mehetünk a másik épületbe, asszisztens elhadarja a fejében már kívülről fújt instrukciókat, ami ott per pillanat teljesen érthetetlen. Épp azon agyalok, hogy tudok táskákkal, babával átmenni a másik épületbe segítség  nélkül, amíg a férjem elment ingyenes parkolóhelyet találni a kocsinak (fontos az ingyenes, egy másik baba szülei a nap végére 6.000 forintos parkolási díjjal távoztak).

Okszi, szuperanya megoldotta a távolságot, a súlyt, a csomagok darabszámát, a baba egyszer sem vágódott el az egyik épületből a másikba (babakocsit ugyan hova rakjunk ugye egy kórteremben felkiáltójellel a kocsiban hagytuk, tök hiba volt).

Okszi, bejárat. Fel a félemeleten a lépcsőn. Felvételi iroda zárva. Függöny lehúzva, tök sötét odabent. Előtte hatan állnak sorban. A sor végére beállunk utána gyorsan arrébb állunk másfél métert, ugyanis az eredeti sor-vége hely a bejárati fél emeletnyi lépcső legfelső foka egyik oldalról. Másik oldalról a földszinti osztályra nyíló ajtó. Ebben az ékbe 17 hónapos babával, csomagokkal nem érdemes egyensúlyozni egy zárva tartott felvételi iroda sora végén. Arrébb megyünk a felfelé tartó lépcső legaljába behúzódva. Tök jó. Már 10 perce ott állunk (nem túlzok). Baba most már négykézláb akar felmenni. Hátamon mellettem hátizsák, kezemben hátizsák, baba, felvételi karton. Baba küzd az önállóságért, küzd az éhséggel, a szomjúsággal (altatásra várunk ugye bár) és küzd az unalommal, a mozgáshiánnyal. Igen, nem akadt egy jó lélek sem a sorban, aki felajánlotta volna, hogy cserél velünk. Végül előkerül talán az orvos vagy asszisztens a reggeli szűrésről (nem ismertem meg, a másik család sem). Közli, hogy maguk mit csinálnak itt? (igen, ilyen szép hangnemben). Oké, mondom szépen nyugodtan (málhás szamár-anya állapotomban), hogy azt mondták, hogy előbb a felvételi iroda, utána az emelet és biztosan ezt, mert kétszer megkérdeztem. Ja, tényleg először ezeket (a kartonjainkat) fel kell matricázni. És ott volt a másik család is, ők is ugyanígy értelmezték a felvételi irodát, tehát mi "butuska" szülők, valamit csak hasonlóan értelmeztünk.

Oké, végre kórterem. Csomagok le. Baba háromnegyed tízkor sorra kerül (még jó, hogy 7 és 7.30 közöttre hívtak). Altatós doki még mindig tündéri. 11-re megvolt a vizsgálat. Délután már jöhettünk is haza.

"Amit senki nem mondott, de legközelebb már tudjuk" dolgok:

- ha bizonytalan az ott alvás, tuti, hogy semmi szín alatt ne vigyünk anya ott-alvós felszerelést. Tuti, tuti, tuti!, ha csak fél óra a távolság a kocsival. Felesleges. Csak megnehezíti az életet. Senki sem fogja a felszerelés cipeléssel segíteni és bonyi a kórteremben az elhelyezése.

- Kaja kell anyának. Nem adnak, pontosabba adnak, amit a gyerek meghagy. A babánk speci étrendje miatt, felnőttként drámaian romlik az elgyötörtség kedve egy ilyen nap. Pénteken a büfé bezár délben, annyit jelent, hogy amikorra már éhes vagy, vagy lenne lehetőséged elmenni hozni valamilyen "normális" kaját (jelenti itt a szendvicset némi zöldséggel), vagy belekóstolsz a szuper nem irritáló kajába, addigra a büfé már be van zárva.

- Érdeklődj, hogy a gyerek gyerekágyban lesz-e, vagy gyermek rácsos ágy nélküli kórteremben. Utóbbinál muszáj magaddal vinni a férjet vagy kisegítőt, mert nehéz lesz elmenni vécére, leszaladni kajáért büfébe, az altatás utáni baba-rosszkedv miatt hánykolódó babát kezelni. A már teljesen magához tért járó babát 2-3 órával az altatás után szórakoztatni egy darab felnőtt ágyon. Illetve babaszék (hogy én milyen merész ötleteken agyalok) híján ágyon etetni az örökmozgót, aki délre már farkaséhes.

Ami oltárira távol van a magyar egészségügyben (na jó, valószínűleg, mert olyan pasik vezetik, akiknek már felnőttgyerekeik vannak), hogy kivizsgálásra váró egészséges babáknak, kisgyerekeknek nincs játszószoba. Akár egy játszósarok is jó lenne. A kórteremben a két üres ágy helyén tökéletes lett volna. Így a kicsit 2-3 óra után már ide-oda zuhantak, annyira pörögtek a nagy semmit tevés és ingerhiány miatt. Lássuk be, egy picurkának óriási mozgásigénye van, amit 2-3 óra mese, mondóka, éneklés, szerepjátékkal nem lehet elütni. Főleg autista gyanús picikkel. A falakon sem volt egyetlen egy mesekép sem, hogy legalább ide-oda lehetett volna nézni valami színeset.

- fejfájás csillapító! 25 fok télen, borzasztó fejfájáshoz vezet.

Izgalmas nap volt. Baba élvezte (leszámítva a kellemetlenségeket). Meglepően nyitott volt az emberekkel. Kellett neki egy kis bemelegítés, de nagyon élvezte. Osztályvezető nővérke cirógatta, kukuccsot játszott vele, és szuper jól reagált.