Kicsi a bors, de erős...

Ma reggel már az új könyvből kapott ötletekkel kezdtük. Felébredéskor köszöntünk a közelben lévő plüssöknek egyenként. Nézett a drágám mint borjú az új kapura, de majd megszokja. Szépen elmondogattam, hogy Jó reggelt maci! Jó reggelt Lálá! Jó reggelt Po! Jó reggelt Mickey! Legalább figyelt. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből. A szerzők szerint ez a nyelv, a szerepjáték és az utánzást fejleszti, így nagy bízok benne, hogy a sok kicsi sokra megy alapon ráérez a dologra.

Ezután jött a pelenkázás valami kicsit később (előbb persze elengedhetetlen volt anyuék ágyán egy kis "ugribugri", még nem ugrál, de bohóckodott). No, tehát, vissza a pelenkázáshoz. Szia pelenka! - mutatom neki a pelenkát. Érhető, hogy teljes értetlenség, de azért folytatom. Lecserélem a pisis pelust. Mutatom neki közelről és félrerakom, majd integettem a pelusnak, hogy pápá. Most jut eszembe, hogy lehet, hogy a kezét meg kellett volna fognom, hogy ő is pápázzon. Éppenséggel abban a korszakban vagyunk, amikor nem szereti a pelenkázást, így most elsőre megbocsátható ez.

Feladtam rá az új pelust és kézen fogva kisétáltunk a kis szemeteshez és beleraktuk, majd mondtuk, hogy pápá. Valójában ez nagyjából így is történt, kivéve, hogy értetlenség az arcán végig, hogy most hova megyünk (egyik helyiségből a másikba). A pelust én vittem, de próbáltam a kezével is ráfogatni közben. A szemeteshez értünk, addigra üvöltött. Nem akart elmenni, de tuti, hogy valami másra számított. Az előszobai babakocsi mellett elmentünk, így lehet, hogy ki szeretett volna menni sétálni, de erre anyám jön és elirányít másfele. Lehet, hogy átrakjuk a pelus kukát a fürdőszobába, akkor annyit nem látja a babakocsit.

Az új pelusból kértem, hogy válassza ki kettő közül, hogy melyiket kéri (szerencsére két minta váltakozik a csomagban.) A kombidresszét is kettő  közül kellett kiválasztani. A dinós és a pandamacis közül a panda jött be neki. Valahogy a dinóra tippeltem, erre itt van panda. Lehet, hogy csak rábökött véletlenül.