A héten jelentősebb előre lépés nem volt. A baba szépen haladt előre, csak a terápiáskönyvvel nem sikerült előre jutni. Bámulatos, hogy mennyire keresi most már a figyelmünket. Még mindig nem úgy, mint egy átlag baba, de már nem sok híja. Névre talán jobban hallgat, valamikor csibészesen. Persze meg is dolgoztam érte. Egy héten át a megszokott oltári nagy reakcióhoz képes is nagyobbal reagáltam. Kb., mint egy cirkuszi bohóc. Nekikészültem. Felültem az ágyra és amikor közelebb volt és felém volt, akkor szólítottam a nevén. Ha odafigyelt, ami először nagyon-nagyon ritka volt, akkor Fölkaptam a kezem a magasba, mozgattam a kézfejem, karomat, hangeffektet adtam, nagy móka vigyorom volt (már amennyire lehet hangos hangeffektekkel) és bumm eldőltem oldalra. Pár nap után kezdett látványosan javulni a helyzet, de ugyanakkor tapasztaltam némi "ez már kezd unalmas lenni anyu" arckifejezést is (kevesebb vigyor, kifejezéstelenebb arc). Így még jobban fokoztam és amikor eldőltem, akkora lábamat az égbe emeltem és mozgattam, karom is az égben, én a hátamon és persze az ágyon. Ez már fájna a szőnyegen. Ez így megment jó pár napig. Én izgultam, hogy te jó ég ezt már nem tudom fokozni, de utána felértünk a "domb" tetejére és átlendültünk a tetején, azaz valahogy kezdett ráérezni, hogy jó móka odafigyelni a nevére és lehetett visszavenni a "az anyu tényleg megbolondult" cirkuszi mutatványból. Azóta jobban reagál. Kb. fél úton vagyunk a régi helyzet és egy normál helyzet között, ami óriási változás a számunkra.
Jó volt kideríteni a fejezetek alapján, na meg a szenzoros közös játékkal, hogy a gyerekem a testmozgásokra és hangeffektekre nyitott (egyben a kettő, külön-külön már nem működik nála). Így ez jó volt. azóta a csíp csíp csókára is megfordul felém és szemben akar velem lenni. Ez is jó érzés volt.
Az építőkockákkal is jobban állunk. Sikerült leszoktatni arról, hogy azonnal eldobja őket. Még mindig szeretné dobni, de először megpróbált más dolgot is csinálni velük és csak miután azt még nem nagyon tudja, csak akkor próbálta dobni, de azt is csak kicsit és nézte a reakciómat. A héten egyszer csak elkezdett összekocogtatni két kockát (csak ez a kettő volt kéznél, amikor az etetőszékben ült és etettem). Ő találta ki, persze korábban már volt rá példa. Ma két kis labdát is kocogtatott egymáshoz, így szépen ezt is gyakorolgatja.
Ma voltunk a korai fejlesztőben ismét. Nagyon-nagyon élvezte. Utána le sem lehetett rendesen fektetni, annyira fel volt dobódva, pedig nem volt túlpörögve sem. Nagyon kiegyensúlyozott volt. Több féle feladatot csinált. Jól haladt. A szenzoros szőnyeget is megértette és magától is végig mászott rajta "L" alakban volt kirakva. Nagyon ügyes volt.
Kaptunk új házit a régi mellé. A régihez még meg kell ragasztanom a szenzoros szőnyeget. Már gyűjtöttem hozzá néhány dolgot. A szenzoros dobozához a rizst és elkezdtem ma színezni. A lila kicsit túlsötétre sikerült.
Valamilyen kis babaasztalnál kell majd elfoglalni és közben az egyik lábát megemelni, behajlítani, mintha egy lábon állna. Csípőjét is elbillenteni egyik-másik irányba, ha két lábon áll. Szintén egyensúly gyakorlás.
Hintalovazás is jó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
