Kicsi a bors, de erős...

MA mai napi haladás.

Szegeden jártunk a Plázában a Bödön Piacban. Sok-sok látnivaló.

A Plázás nap fénypontjai. Kettő is volt. Először is meguzsonnáztunk abban a közös térben, ahol ebédelni szoktak az emberek. Távol a tömegtől, de igazából nem is lehetett tömegnek nevezni. Lényeg, hogy Alig volt ember körülöttünk. Eltelt kb. 7-8 perc (ez már jobb, mint a 15-20 perc) és végre elengedett, eltávolodott az asztaltól, és csak élvezte, hogy ő két lábon áll 1-2 méterre tőlünk. Még hangokat is adott, vagyis az "a"-t. Ezt követően  jött egy középkorú pár a mellettünk levő asztalhoz ebédelni (megjegyzem, elég lazán voltak az asztalok, egyáltalán nem volt zsúfolt): Azonnal megint csimpaszkodott. Kb. 5 perc eltelt végre elindult (kellett neki egy kis segítség). Pár perc után már feléjük fordult és tett egy négyzetméteres kört oda-vissza. Ezután pedig átment Kolumbusz Kristófnak és a tőlünk 4-5 méterre levő HandM oldalbejáratát megcélozta és be is ment. Tett szép kört és ismerkedett is, miután a férjem egy volt kollégájával futottak össze. Jó volt, pozitív tapasztalat.

Később a Bödön Piac, termelői vásártól, elkanyarodott és simán bement a CCC-be. Óriási tér néhány vásárló. Hatalmas mosoly a fiatal eladólánytól. Nem hiszem, hogy felnézett rá a babánk, túlságosan elvolt magával,még nagyon kell koncentrálnia a járásra, meg egyébként sem annyira nyitott az emberekre ilyen helyzetekben. Most annak örülünk, hogy fel tudott szabadulni. Eddig minden babakocsis kiruccanásunkon úgy nézett ki, mint a vakbélgyulladás meg ugyanakkor olyan, mintha álmos lenne. Ez az utcai viselkedése és ezt próbáljuk feloldani. Egyelőre szépen haladgat. A Libriben is hasonló szitu, mint a CCC-ben. Óriási tér, kevés vásárló. Baba szabadjára mászkált, sok kedves mosoly.

Végre többségében elfogadja az asztalkáján elébe tett kenyérfalatokat, azaz felcsípi őket és betömi a szájába. Még nem lehet önállósítani a könyv szerint, hanem javítani kell, mert később sokkal nehezebb lesz. Még mindig a hüvelyk ujja és a középső ujjával akarja felvenni, az összes ujja közben kiáll. Ezen dolgoztunk ma még vacsoránál. Összefogtam a középső, gyűrűs és kisujjt ökölbe. A hüvelykujját és a mutatóujját használtam csak a kenyérfalatka felcsippentéséhez. Arra gondoltam, hogy később a gyöngyfűzés meg a helyes ceruzatartásnak az alapjaihoz is kell majd. Próbálom a korosztályának megfelelő mozgásokat begyakoroltatni vele. A hüvelykujját kifele biggyeszti közben, tehát ezen is dolgozni kell még. Meg azon is, hogy ne söpörje le az ételt maga elől. Persze a korosztályában előfordul ilyen, de mégsem minden alkalommal.

Ma is végre próbált tornyot rakni kockából. Ez kb. úgy nézett ki, hogy két kockát egymásra tettem és ösztönöztem az egyre jobban menő animált módon. Egy kockára nem volt hajlandó rárakni a másodikat, de két kockára egyszer óvatosan rárakta a harmadikat, ami persze le akart esni (persze pont az a kocka volt a kezében, amiben egy nyomogatós síp van és persze pont azzal a felével lefelé volt, és úgy sosem akar megállni), de segítettem és dicsértem.

Ez az egyik, amit eddig megtanultunk a szűrésen és a két magán foglalkozáson, hogy egyszerűbb játékok kellenek. A kockák, amiket annak idején vettünk nagyon jók, de nem erre a fejlesztésre és nem most. Mindegyik kocka több színű, tehát a színek gyakorlására nem használhatók a mi esetünkben, mert nem elég egyértelműek. Mindegyiknek külön kis funkciója van még pluszban, ami elvonja a figyelmét. Az egyik csörgő is, a másikban nyomogatós síp van, van még kis lapozgatós verzió stb. Ő egy összegyűrt papírgolyóval is elvan, a már bevett szokása szerint forgatja.

Próbálom feltölteni a figyelemfelkeltő "vödröt". Erről tegnap láttam egy videó részletet. Egy amerikai autista gyógypedagógus konferencián az egyik előadó mondta, hogy neki van egy ilyenje, vagyis olyan tárgyak, amelyekkel a gyerekek figyelmét fel lehet hívni jobban. Nekünk is sokat kell küzdeni azzal, hogy figyeljen. A nevét ne is említsük, arra szinte soha nem figyel. A szemkontaktusát próbáljuk gyakoribbá tenni. Ő is halad és én is. Hú, tényleg nagy kihívás, ami azt illeti.

A csip-csip csóka továbbra is nagyon jól működik nála, hogy a tapintási érzékenységét/idegenkedését lehetett csitítani. Majd ismerősöket is be kellene vetni, csak legyen önkéntes.

Ma már többször elfogadta a kanalat. Nem önállóan, tartottuk a végét persze, de kezdi magától is a nyelét megfogni.

Ma rajzolt is a mágnestáblán. Kezdte elfelejteni, hogy melyik vége melyik a mágnes tollnak, de még annyira nem felejtette el, hogy megpróbálta, nem fogott, akkor megfordította. Ezt gyakrabban kell majd napközben csinálni, de valami mással is, hogy ne unja meg.

Táblázatot is fogok készíteni arról, hogy mit kell gyakorolnunk és milyen újat próbáljunk meg, mert nekem komolyan nehéz lista nélkül menni és a nap végére rossz érzés átgondolni, hogy ja, tényleg azt csak 2x próbáltuk, mert nem akar nagyon együttműködni pont azzal a feladattal. Jó, ez lesz a holnapi kihívásom, hogy egy kezdetleges listát, táblázatot készítsek.

A gyári, zacskós gyümölcspüré tetszett neki. Vastag és rövid szívószálhoz hasonlít a vége, töményebb, tehát nem folyik ki. Méregdrága 500 Ft. Így készítek otthoni változatot. Szendvicszacskó gumival rajta rövidre nyírt szívószál. Ha már elfogadta végre szívószálas verzióban, akkor ezt is megpróbáljuk. Lehet legalább hígítani majd napról napra. A héten kipróbáltuk a szívószálas dobozos innivalót, de üvöltött tőle. Még mindig cumival hajlandó csak és másból semmiből. Ma felajánlottam a boltban az ásvány vizemet a kis flakonból. Tetszett neki, végre egészen eljutott a szájáig, de ott akkor beparázott és eltolta. Ez akkor előbbre lépés a pohárhoz képest. Azt is próbáltuk már. Nagyokat nyelt is, amikor látta, hogy iszok, de rendszeresen kb. 10-15 centire az arcától hirtelen eltolta magától. Lehet, hogy vizuálisan valami baja van a pohárral szembenézni, vagy még nagyon emlékszik, hogy a folyadék csak úgy csorog széjjel. Nem baj, van szívószál, befőttes gumi stb, meg anyám esze is. Majd megoldjuk ezt is.