Kicsi a bors, de erős...

Ma a szegedi Napfény parkban jártunk. Esett az eső, de bent lehetett lenni. Új helyen. Még soha nem járt ott. Kb. 30 perc volt, amire beindult a hangja. Ez jelzi, hogy megszokta a környezetét és nem szorong. Az önálló járás itt is eltűnt, azaz nagyon-nagyon nem sikerülgetett. Mintha jégen járna,pedig matt volt a padló és egyáltalán nem csúszott, de végül is azért járunk mindenféle bevásárlóközpontba, hogy megtanuljon ellazulni ilyen helyeken és megtanulja, hogy ilyen helyeken is tud önállóan járni.

Már vagy 2 órája otthon voltunk a túra után, amikor eszembe jutott, hogy hoppá, kellett volna gyakorolni a meg-megállunk és jelezd, ha menni akarsz-ot. A babakocsis ki-be-ki-beszállásos jelzések ettől függetlenül mentek, csak a vadiúj, hát azt még elfelejtettem.

Sikerült venni építőkockát (fakocka, alap színek, némelyiken egy-egy ember, farmer, állat és épület, de sok az egyszínű kocka és ilyet kerestünk). Vettünk színes műanyag labdákat (nem pattogósak, olyan labda sátorba valók, sátrat nem vettünk, inkább velünk foglalkozzon, ne a kis világával). Lett még egy golyókat bekalapácsolósdi játék is, meg egy fa puzzel (autós), ami mágnessel ki is halászható (na, ez kiderült, hogy elég gyengén működik, de a puzzle része így is tökéletes). Vettünk még egy kis baba játékbabát (a játék bili már megvolt, még ágyat kell majd gyártani). Lett még egy négykerekű alacsony műanyag motorja is, hogy gyakorolja azt, amit a többi gyerek is a korosztályában. Nehéz volt olyat találni, ami neki pont jó, mert ha keskeny ő lecsúszik oldalra (valószínűleg még a hipotóniája, ha túl előre van a fogója, akkor nem érti, hogy mit kell csinálni stb.) Ez volt a bevásárló túra fejlesztőjátékból.

A korai start Denver fejlesztőkönyvünkben az a fejezet következik, amely az együtt játszást fejleszti. Őszintén, kicsit félek tőle. Félek, hogy sikerül-e megcsinálni vele.

Amikor hazaértünk, akkor kibontottam a játékokat és sorjában ismerkedett velük. A motorral kb. harmadjára sikerült is kicsit hátrafelé tologatni magát. Szuper! Nem tartott már tőle. Fel és leszállást majd lépésről-lépésre meg kell tanítani neki, mint az ágyra felmászást (azt sem csinálta egyedül), meg a leszállást sem, de azt mindegyik gyereknek tanítani kell egyébként is.

A golyós játék a kalapáccsal majd jól jön a felváltva játszunk együtt feladatokhoz. Meg teljesen eltér a korábbi játékaitól.

Az építőkockás játékot elővettem és mutattam volna, hogy, de jó tornyot építeni és lerombolni. Balek voltam. Sorjában halmoztam a hibapontokat a fejlesztésben. Én kis türelmetlen!! Azt viszont sikerült elérni, hogy olyan magas tornyot építettem, amit a korábbi műanyag kockáiból soha és látta is, amikor meginogott és összedőlt. Ezután még erőlködtünk a figyelméért, hogy nézze. Sikerült is rávenni, hogy nézze és nagyon tetszett neki (ez sem ment a korábbi kockákkal), de harcolni kellett a figyelméért, küzdöttünk, szóval rosszul csináltam. Utána elővettem a könyvet és akkor nézzük csak nyugisan, nem kapkodva, hogy mit is kell csinálni.

1) Itt is legyek vele szemben! Ezt nem győzi hangsúlyozni a könyv....

2) Várjam ki a pillanatot, amikor úgy tűnik, hogy épp nem tudja mit csináljon. Nincs elfoglalva. Később volt egy ilyen pillanat. Ilyenkor elő kell venni a kockákat és szépen bejelenteni, hogy "Itt vannak a kockák. Építsünk tornyot a kockákkal. Egymásra teszem a kockákat." Ezt javasolták. Na, ezt szépen elmondtam. Még épp nem kezdett bele valami másba. Leültem elébe!! úgy, ahogy kell és máris raktam két kockát egymásra és mondtam is, hogy azt csinálom. Erre meglepett. Ő is kezébe vett egy kockát és rárakta az enyémekre. Leesett, de ott volt a próbálkozás. Azért ez tényleg nagyon érdekes módon működik. Korábban a szőnyegen, a játék bejelentése nélkül, harcolva, küzdve a figyelméért odáig jutottunk, hogy eldobálta a kockákat, elvette előlünk és elhajította, jobb esetben nem felénk. Most meg egy ilyen egyszerűnek tűnő lépésekkel bingó! Sikerült.

3) memo: ha túl uncsi hangulata van, akkor előtte fel kell pörgetni az előző fejezetben javasolt szenzoros játékkal és kicsit pörgősebb lesz. A mi babánkra nem annyira jellemző a pörgés, így nagyon hasznos a felpörgetés, mert nem tudtam, hogyan csináljam, meg azt sem, hogy mennyivel nyitottabb lesz tőle.

Ma reggel is azzal kellett kezdeni, hogy kicsi fel kellett pörgetni. Gyakran az egész délelőtt el lett rontva (fejlesztés szempontból), mert egyszerűen ő csak játékot akart pörgetni és nem igazán reagált, még arra a játékra sem, amit azzal kitaláltam. A reggeli birkózás (csikizés, csip-csip csókázás, hórukkozás) tényleg olyan figyelmi állapotot csinál, ami után rendkívülien fogékony, kevesebbet forgatja a játékokat és még keresi a foglalkozási lehetőségeket velem, nyitott rám.