Babóca ma már egyedül csipegette fel a margarinos kenyér falatokat. Az Aldiból is megvettem a reggeliző gabonapelyhet, amelyik akkora mint egy rizsszem. Csak kakaósban kapható. Picurka elfogadta, ami szuper! Szuper! Kipróbáltam.Gyorsan elolvad a szájban, de ropogós. Büszke anyuka vagyok. Még meg is lepett, mert ezeket is felszedte csipő-fogással. Vagy hüvelyk ujj-mutatóujjal vagy hüvely és középső ujj.
Így jöhet a finomítás, hogy a hüvelykujját befelé hajlítsa és ne kifelé, amikor valamit fel akar venni. Nagyon hajlékonyak az ízületei a kezében, így szerintem ezzel lesz mit dolgozni, hogy ráérezzen, hogy merre tartsa az ujját. Továbbá, jöhet az is, hogy nagyobb kenyeret adjak a kezébe és abból harapjon és ne engedje el. Meg persze az is, hogy jól berögzüljenek az eddigiek.
Kb. 4 napot kellett dolgoznunk a pacsin. Hónapokkal ezelőtt jól ment. Azután szépen óvatosan eltűnt, mire most észbe kaptam a napokban és újratanítottam. Ez is felkerül a gyakorlólistánkra, hogy néhányszor napközben pacsi anyunak, apunak, tesónak.
Kezd beköszönteni a hisztikorszak, amit én inkább a tehetetlenség és frusztráció korszakának nevezném. Már nem arra megyünk a boltban, utcán amerre szeretnénk, de azért eddig még sikerül használni az első gyereknél tanultakat. "Hú ott ment a cica. Nézzük meg." Van amikor működik.
Kanállal is sokkal jobban állunk. Már el sem akarta engedni! Így a kezét fogva belemártogattam a kanalat a tányérba és hagytam, hogy a szájába rakja. Kicsit segítettem a navigálásba, hogy célba érjen, de nem sokára már ez is megy. Készíthetem ki az óriás előkét vagy inkább a csereruhát végre. Karácsonyra jól is jön ez a sok haladás.
Ma megjött a siker a vonat tologatásban is. Ezzel már jó ideje küzdöttem vele. Még elég bizonytalan a dolog, de már alakul. Ma reggel, délelőtt és kora délután csak a "dobjuk el a vonatot" csinálta. Este viszont megjött az áttörés. A vonatot 1x próbálta körbe tolni maga körül (kb.50 centi lett, de próbált kicsavarodni, hogy csinálja). Na, ez már valami. Már egy hónapja körbe-körbe tologatom a vonatot magam körül, hogy a figyelmét magamra irányítsam, de pedig a játékok forgatására. Mindig mutatott érdeklődést.Kezét is ráraktam a vonatra, hogy próbáljuk tolni. Ma is többször csináltam. Valahogy mindig megragadja úgy, hogy nem tudom eltolni a kezével. No, de ma estére sikerült tolnia és végül is utánzás volt, így nagyon örülök neki. Kis cukikám! Utána volt még egy kis szünet és akkor meg egyenesen eltolta magától és a vonat haladt is előre valamennyit. Azonnal ugrottam fel mindkét alkalommal nagyon megdicsérni, megcsikizni és buborékokat fújni neki.
Tegnap és ma is csináltuk a fejlesztőkönyvben az egyik feladatot. A vonat egyik kocsijába (műanyag vonat, úgy néz ki a hátsó kocsi, mint egy szocialista teherautó utánfutója :) ) Tehát a kocsiba beraktam egy falat kenyeret. Szembeültem a férjemmel. A baba nálam volt. A férjem hozzánk gurította a kocsit benne a már nagyon ismerős kenyérfalatot (evésidő volt egyébként). Azonnal lecsapott rá a baba. Lenyúlt, felvette és be a szájába. Még csináltunk kb. 3 menetet, de utána beletettük az etetőszékébe. Lehet, hogy ez is megtetszett neki, vagyis az, hogy a kocsit el lehet lökni és gurul.
Másik variáció, lehet, hogy eltolni próbálta volna a kocsit egész nap, mert gyanúsan felénk repült mindig (így szokta meg, hogy mászva így tudott hozni dolgokat és a mászásról még csak most szokik le). Lehet, hogy a kenyeres buli, meg a körbe-körbe vonatozás volt a motiváció csak gyakorlás kellett ahhoz, hogy össze tudja rakni a fejében. Lényeg, hogy megy-megy-megy! :)
Ma csináltam néhány szókártyát. (az esti dalosat még nem sikerült produkálni,úgy látszik estére már én is fáradt vagyok.) Mai szókártyák: fekete kerettel (tévét jelképezné), benne MIckey egér integet és a másikban Peppa malac integet. Készült még egy a cumiról is. Mindet végig mutogatta. Most bezzeg működött a mutatóujjas mutogatás, naná! Mickey kapta a legtöbb szavazatot. Kétszer végig játszottam, hogy ha mutatott rá, akkor bekapcsoltam Mickey játszóterét. Ha 10x mutatott volna rá, akkor is bekapcsoltam volna, hátha gyorsabban ráéreznek a szókártyákra. 2x mutatta, kétszer kapcsoltam. A cumit amikor behoztam, akkor odavezettem a falhoz, ahova felragasztottam a cumi képet és megfogtam a kezét rámutattunk és azonnal előszedtem az igazi cumit. A könyv ösztönzi a nem verbális kommunikációt, tehát szókártyák használatát. Jó, nincs óriási hangsúly, de nem van néhány feladat, amihez használják. Az autis gyógypedagógus is mondta, hogy majd biztosan mondani fogják az autista szűrésen, hogy nem a megszólaláson lesz a hangsúly, hanem a kommunikáció fejlesztésén, ami lehet más mód is, mint a beszéd. Abszolút nyitott vagyok rá, mert azzal, hogy nem tud beszélni értelmesen, attól még kell fejleszteni szerintem is a kommunikációját. Ezek a kicsi gyerekek is próbálnak megnyilvánulni a korosztályukhoz hasonlóan, akkor adni kell nekik eszközöket, hogy tudjanak gyakorolni és fejlődni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
