Okszi, túl vagyok az első két fejezeten. Nagyon alapos, empatikus. Az alábbiakat jegyzeteltem ki.

Első fejezet

A kutatások alapján a heti 25 óra terápia a hatékony, de ez csak óvodás korúaknál volt tesztelve, 3 éves kor alatt még nem tudják ezt a számot.

Autista gyerekeknél gyakori az alvási probléma (elalvási nehézség, gyakori éjszakai felébredés, korai ébredés, alvási obsztruktív apnoé azaz légzési nehézség alvás közben). Nagyon fontos ezeket kivizsgáltatni, mert ha nem tud rendesen aludni a gyerek, akkor a terápia sem lesz hatékony. Nehezebben tud figyelni, emlékezni, jobban hisztizhet és agresszívebb lehet.

Az emésztési problémák gyakoriak. Hasfájás,hasmenés, szorulás, gáz. Mivel kommunikációban nehézségeik lehetnek a gyerekeknek, így jobban oda kell figyelni a hirtelen viselkedésbeli változásaikra, mert lehet, hogy hasfájással küzdenek. Gyakori, hogy később kezdenek el szilárd ételt enni, rendkívülien válogatósak és nehezen etethetőek lehetnek már akár 1 éves korukra, így nagyon oda kell figyelni, hogy elég vitamint és ásványi sókat kapjanak. Lehet,hogy nehezebb nekik a rágás és a nyelés, szenzorosak a textúrára (na, ez nálunk tuti, hogy így van, akár nagybetűvel is írhatnám), ételérzékenység és allergia is állhat a háttérben (ez is van).

Az autista gyerekek 1/4-ének vannak rohamai, ezek általában később, a tini éveik alatt jelentkeznek. Több féle van.

2. fejezet

Az első fejezetet egy képzeletbeli családdal kezdődik. Egy 3 éves kislány diagnózisáról. A második fejezetben is folytatódik és tényleg lelkileg hasznos. Min mehet át egy anya, az apa, a testvér, az egész család a diagnózist követő időszakban, amikor még csak kezd kialakulni az új életük. Nagyon-nagyon hasznos. A történetben az anya dolgozik és terápiázik, állandóan a gyermek fejlesztésén jár az agya, csinálja a fejlesztést otthon, viszi a gyereket terápiára és dolgozik. Az apa szeretné visszakapni a régi életüket, mivel nem ő csinálja a fejlesztéseket (munkabeosztása miatt), így távolinak érzi az egészet. Az anyának lelkiismerete van, hogy a nagyobbik 5 éves gyermekükkel nem tud foglalkozni. A "nagy"tesónak is hiányzik az anyukája stb. Tehát rengeteg feszültséggel néznek szemben. A második fejezetben erre térnek rá. Ez a nagy lelki teher jellemző ilyenkor, de az írók tapasztalataik alapján ez meg fog változni, ahogy helyére zökken az új rutin.

Nagyon fontos, hogy szánjunk időt a családra, még ha ez 10 perc beszélgetést is jelent, amikor nem a terápiáról szól az élet, meg a téma. A másik munkájáról, iskoláról stb. is beszéljük meg. Lehet, akár az, hogy mi legyen a hétvégi program. Mutassuk ki egymásnak, hogy törődünk egymással. A testvérrel vagy testvérekkel is próbáljunk meg egyedül időt tölteni, akár bevásárolni együtt, mesét olvasni lefekvés előtt.

A nagyobbik testvérnek meg lehet tanítani, hogy az autizmus miatt nagyon nehéz a kistestvérnek megtanulni játszani, de majd sikerül neki, csak később. Hasznos a párhuzamos játék, amikor hasonló anyagokkal játszanak.

Nagyon fontos, hogy beszéljünk családon belül az autizmusról. Hallják a gyerekek, ne legyen idegen a téma. Ahogy kezdenek majd nagyobbak lenni a testvérek, nekik is lesznek kérdéseik és aggodalmaik ezért fontos, hogy kialakuljon a családon belül, hogy lehet az autizmusról beszélni. Nagy testvéreknél előfordulhat, hogy ők tökéletesek akarnak lenni, étkezési problémájuk lenne, szorongás, depresszió, iskolában elkezdenek agresszívak lenni.

 Szintén fontos, hogy vigyázzunk az egészségünkre. Lehet felváltva elvinni a babát sétálni, hogy az egyik szülő addig is kit tudjon mozdulni, mozogni, sportolni (szerintem akár csak pihenni vagy aludni is):

Igen, lesznek érzelmi hullámvölgyek még akkor is, ha prímán vigyázunk magunkra. Ez is természetes. A fejezet felhívja a figyelmet, hogy nagyon figyeljünk oda a depresszió kialakulására. Rendkívül fontosnak tartják, hogy az érintett szülő találjon csatlakozzon egy szülői támaszcsoporthoz, ahol hasonló szülők vannak. Ha nincs ilyen, a szülői fórumokhoz.

A kutatások alapján fontos, hogy legyen egy meghatározott célunk vagy kihívásunk, amelyen szeretnénk dolgozni. Tervet készíteni hozzá, így csökken a stressz szintje. Példának hozzák fel , hogy akár 10 perc interaktív időt szeretnénk a család minden egyes tagjával naponta vagy cél lehet, hogy elérjük, hogy a gyermekünk bejusson terápiára 3 hónapon belül. Észben kell tartanunk, hogy még van némi irányítás a kezünkben.

Kikapcsolódni is kell, amikor feltöltődünk, még ha erre kevés idő jut. A lelkivilágunk karbantartására szükség van, nemcsak magunknak, de a családunknak is.

Időnként egyszerűen csak álljunk le és gondoljuk át, hogy milyen pozitív dolgokat értünk el. Itt olyan példákat hoznak fel, hogy elintéztük a terápiát, utánaolvastunk valaminek, sikerült család többi tagjára is figyelni.