A pixabay.com-ot használom a blogon megjelenő képekhez. Nem épp a legjobbak, mármint nincs mondanivalójuk, ami pont jól jönne egy bejegyzéshez, de legalább jó képek. Most egy dombos-völgyes képet szerettem volna, de nem volt olyan, amit elképzeltem. Volt viszont egy gyöngyvirágos (angolul lefordítva a völgy lilioma) kép és ez is megteszi. A völgy, ugye az, amikor nem megy valami, de itt része valami jónak is és a gyöngyvirág pedig ez lenne jelképesen.
Tegnap este nagyot produkáltam. Igen, én. Sikerült az, amit a fejlesztőkönyvben írtak, azaz a legújabb fejezetben.
Eddig a másolás, a lelkes figyelem volt a házi, a mostani fejezetben viszont már be kellett kapcsolódni. Ez elég nehéznek bizonyult, mivel nem szabad irányítani, hanem bekapcsolódni abba, amivel a gyerek éppen játszik. Ez egyrészt azért is nehéz, mert mi van, ha csak dobál dolgokat.
Estére véletlenül minden a helyére került, mármint a tananyagban. A babánk a babaszőnyeg szivacslapjait húzogatta ki a szék alól. Máskor is csinált ilyet. Kihúzza, felemeli és arrébb rakja. Na, ezzel kezd valamit anyuka! Hogyan lehet látványos, izgalmasat alkotni ebből, amire reagálna. Mondani sem kell, az már egy alap, hogy ott ülök vele, na jó, itt most nem sikerült előtte ülnöm, még ez nem mindig megy jól, de javulok. Vissza tehát arra a pontra, ahol felemeli és a másik oldalára átrakja a lapot. A kezembe került. Fölemeltem valami hangeffekttel, eldobtam mókásan és hangeffektet adtam, amikor leesett (kb. két méterre tőlünk és nagyokat tapsikoltam meg vidámkodtam, hogy hú de jól sikerült. Persze erre kíváncsi lett.
Közben felvettem a következő lapot. Na, erre nagyobb lett az érdeklődés. Ismét ugyan az a siker. Majd a harmadik lapot is eldobtam és szándékosan kisebbet. Más hangeffektet adtam a földreéréshez és más gesztikulálást ahhoz, hogy oh-oh! hát ez rövid lett. Ez is tetszett neki. Csillogó szemmel nézett (és ezt nem könnyű elérni!). Egyszer csak azt látom, hogy szedi ki a következő szivacslapot, de nem rakja ám le, hanem felemeli és ő is abba az irányba dobja és néz rám is vigyorin. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy csináltam a hangeffekteket, meg én is vettem elő a következő lapot és csináltam vele.
Ez az egész pont úgy ment, mint a könyvbeli példa (persze két napig nem sikerült ilyet produkálnom, de végül sikerült ráéreznem egy kicsit). 1. bekapcsolódtam a játékába (érdeklődéssel, amikor a szivacslapokat szedte ki és félig jó irányba is ültem). 2. a kezem ügyébe került a szivacslap a pakoláskor és színpadiasan eldobtam, hanggal, kéz és kar effekttel. 3. Utanázott! (most töröltem ki kb. 10 felkiáltójelet). Figyelt és utánzott, azaz tanult valamit tőlem.
(Mi elég sok hangeffekttel kell kiegészítenünk a mókát, mert szereti a hangokat.)
És most jön a völgy, amiről beszéltem a bejegyzés elején. A tegnap esti sikerekhez képest a ma reggel a völgyben kezdődött. Minden áron csak forgatni akarta a játékait, akármi került a kezébe. Ezzel telt a reggel első órája. Végül az apukájával volt el jobban és egész jó társalgást (gagyogást) hallottam tőlük. Lehet, hogy csak apahiánya volt? Ez az anyu ugye olyan sokat van velem dolog.
Bevezettem a kártyás kommunikációt is. Nagyon kezdetleges. Most azzal próbálkozunk, hogy kártyákon ott van a Mickey, Peppa, Teletubbies és a doktor plüssi. Háttér nélkül, csak a szereplők. Ebéd közben egyelőre még igényli valamelyiket, de folyamatosan "elfelejtjük bekapcsolni" a tévét, így, amikor már végképp ki akar jönni a székből, akkor jön a kártyaválasztás.
Készítettem kártyát még a tűzoltóautójáról, a vonatáról a buborékfúvásról, meg a babakocsiról is. 2-őt veszek egyelőre elő és abból kell választania. A pelenkát már megszokta. Kiderült, hogy a nagy tigrises dm-es pelenka a kedvence, nem az ahol 3 kisebb állat van. De azért mindig megkérdezzük tőle, hogy melyiket akarja és rá kell böknie.
Tegnap Szegeden jártunk. Végre felfedezte, hogy jé, a Médiamarktban is tudok járni egyedül.Le is tesztelte az összes létező folyosón. A Tisza parti régiójátékban is voltunk. Ott nem ment az egyedül járás. Ott állt, mintha egy jégkorcsolyapályára raktuk volna, pedig nem volt csúszós a padló. Ilyen az én gyerekem. Muszáj lesz még oda visszamenni bubokérfújókért, hogy megtanulja, hogy ott is működik a lába. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
