Kicsi a bors, de erős...

Mai haladás:

A mai nap fénypontja az etetés volt. A gyerekem megetetett! Nem rég még magát sem tudta etetni, erre ma én is kaptam. Persze nem magától jött az ihlet, hogy anyut is megetesse, de nyitott volt rá. Vettem reggelizős gabonapelyhet. Valamelyik minőségi kukorica lemezkékből állót. Jó vékonyak ropogósak, de akár a nyelvünkkel is összeroppanthatjuk, olyan vékonykák. A cél vagy a remény az volt, hogy az ultraérzékeny kis szája hátha elfogadná. 1x elfogadta, másodjára már birkózni kellett vele, utána hagytam. Érdeklődni azért mégis érdeklődött iránta és felvette, ilyenkor persze be akarja venni a szájába, de lemond róla és végül eldobja, mivel mi mást tud vele egyelőre kezdeni. Én viszont közbelépem és megfogtam a kezét, benne volt a gabonapehely és odairányítottam a számhoz, hogy rakja be. Mondtam is neki, hogy rakd be. Nem volt semmi ellenkezés, berakta és élvezettel nézte, hogy csináltam a poént, hogy mmm, milyen finom. Persze még kaptam vagy 5 ilyen falatkát. Később megcsináltuk még ezt a kölesgolyóval, amit azért még egyelőre nem szeretnék a szájába rakatni, mivel a textúrája miatt fenn áll a veszély, hogy inkább lenyeli, mint sem megrágná. Ráadásul mindenhol jön a foga még pluszban. Majd szívinfarktust kaptam, amikor berakta a szájába (miután látta, hogy én milyen jó ízűen eszegetem). Ahogy hozzáért óvatosan a fogával, azonnal kivette és hova rakta persze anyu szájába. Hatalmas élvezettel rakosgatta az apukája szájába is.

Este margarinos kenyért kapott vacsorára. Attól nem szokott refluxos lenni és miután evett mutattam neki, hogy "Á", nekem is adjon. Hát nem bevette a szájába, de miután ott már volt egy falat azonnal ki is vette és persze adta, dugta a számba. Persze mutattam, hogy hú, de finom, mmm. Szerencsére nem volt megrágva még, de nem győztem arra gondolni, hogy de jó, hogy nem vagyok kölök gólya. Brrr...

Másik fénypont ma jelentős volt szintén a számomra. Verte a műanyag játékdoboz tetejét. Jó, oké, bekapcsolódtam, de pár másodperccel később fogtam egy kis méretű műanyag tekefigurát és azzal ütöttem a doboz tetejét, mintha dobverő lenne, majd leraktam úgy, hogy könnyen a keze ügyében legyen és kipróbálta. Felvette, először el kezdte forgatni (a jó bevált forgatás, ójajj!), de mégis abbahagyta pár másodperc alatt és láss csodát el kezdte ütögetni a doboz tetejét vele. Csúcs! Na, meg én is csúcs voltam, hogy sikerült 1) szemben ülni vele, 2) bekapcsolódni a játékába, 3) megmutatni neki valami újat, hogy fejlesszem a játékot és végül minden összejött. Bárcsak ilyen lenne az egész nap, de mondjuk akkor nem lenne autista gyanús (vagyis szerintem autista). Szerintem így nagyon ügyesek voltunk.

Egyébként a reggeli programunk nagy része a közös szenzoros játék volt. Fent voltunk az ágyon és csiki így, csiki úgy, meg amit még össze tudtam ügyetlenkedni játékötletként, de elképesztő sokszor nézett-nézett és figyelte, hogy na most mi lesz.

Még folytatódott a sikerélményem. Napok óta próbáltam rávenni egyszer-egyszer, hogy ha letakarom magam egy mondjuk egy textil pelussal, de volt már izgi sál stb., akkor húzza már le. Eddig még nem sikerült. Ma, amikor fent voltunk az ágyon az ő zoknikája volt kéznél. Hátrafeküdtem és letakartam a zoknival a szememet és mondtam, hogy "Hol van anyu?" Kétszer. Utána vártam egy kicsit és lerántottam látványosan mókásan a  szememről a zoknit és kerestem a tekintetét. Kb. 3-4x megcsináltam ezt, hogy megszokja a játék rutinját (igen, ez a következő házi feladat a könyvben). Miután már tudja, hogy mi mikor jön, akkor hatásszünetet tartunk, ami közben hátha reagál valahogy, ami azt fejezné ki, hogy folytassuk. Ez bármi lehet. Persze letakart szemmel aztán leshetem ám. Nem baj, épp ez a játék volt véletlenül, ami eszembe jött és nagy mázlim volt, mert egyszer csak leszedte a zoknit a szememről. Lett nagy móka, buli, kacagás és dicséret. Még egyszer megcsináltam és ismét ez lett.

Este egy előkével próbáltam, hát azzal nem ment a dolog. Visszatértem zoknira, azzal ment. Nem gáz, majd szépen haladunk, majd a nagyobb zokni felé.

Ma jobban megfigyeltem, hogy a játékok annyira nem kötik le figyelmét, tényleg csak a forgatásuk. A csikizős, dögönyözős, szeleburdi, gurulós játékokat imádja. Ezeken keresztül próbálunk továbbra is haladni.

Mostani kihívások:

Pelenkázás, pelenkázás, pelenkázás... és öltözködés, vetkőzés... Ahhhh. Kezdődik a dackorszak!

Üljek többet szemben vele.

Kreativitás felturbózása. Mit lehet csinálni egy labdával azon kívül, hogy eldobjuk. Vagy egy kockával, azon kívül, hogy eldobjuk és a torony építés még hidegen hagyja.

Újabb mókát kitalálni, hogy a nevére odanézzen. Lehet, hogy Stan és Pan-t kellene néznem. :)

Gyümölcspürés szívószálas zacsit készíteni, boltit most már nem akarja elfogadni. Azt a terembúráját!